— Miként kezdett foglalkozni a környezetvédelmi jog témájával?

— Rám osztották.

— Tehát ez sem választott kutatási terület?

— Nem, ez sem. De azt mondom, ismét Thomas Manntól tanulva, hogy hagyni kell történni a sorsot. Pontosabban: segíteni kell neki. Ezt szeretném megmagyarázni. Ha az ember egy magas, elvont célra összpontosít, s ezért állandó készenlétben van, akkor végső soron semmi sem véletlen. Tudniillik akkor nem szükséges folyton közvetlen célokat kitűzni, hanem nyugodtan lehet haladni azon az úton, ami éppen adódik. De közben szakadatlanul és szerteágazóan figyelni kell, mert nem lehet tudni, mikor és honnan jön egy jelzés, egy impulzus, amikor az addigi út értelme megvilágosodik, és a következő választás egyértelműen adódik. Ilyen célnak elég – hogy magasabbat ne mondjak –, ha valaki kamaszkora óta valami maradandót akar alkotni, s ha akkor nem tudja pontosan, mit, addig is keményen dolgozik a lehetséges készségek fejlesztésén, és mindig figyel. Azaz hűséges marad a célhoz.

Sólyom László saját pályakezdéséről (Századvég, 2004/I).

Készítette: Géczy Flóra. Javasolt felbontás: 1024 x 768 képpont